Van egy régi hegymászó mondás: “take nothing but photographs, leave nothing but footprints” (Native American, Chief Seattle, 1854), amit nem csak a hegyekben, de a mindennapi életben is alkalmaznunk kellene. Mindenki azt szeretné, hogy a világ megmaradjon zöldnek, tisztának, érintetlennek. Mindenki jobban szeretne egy erdő szélén a patakparton álló kis házban lakni, és nem egy tízemeletes panelházban kilátással a szomszédos szeméttelepre. Azt is mindenki tudja, hogy ez rajtunk múlik. Bármit teszünk is, azzal hatással vagyunk a környezetünkre, van amivel kevésbé, és van amivel jobban. Tudnunk kellene, mi az amivel ártunk, és tennünk kellene azért, hogy minél kevesebb kárt okozzunk. Mindenkinek, minden nap, minden egyes döntéssel.

A környezetvédelem mára divatossá vált. Felkapunk egy-két dolgot, ráfogjuk, hogy környezetszennyező, majd mint aki jól végezte dolgát, hátradőlünk, és a másik kezünkkel csinálunk valami mást, ami sokkal többet árt. Papírmentes világ, használj kevesebb vizet, használd a lépcsőt a lift helyett, cseréld le az energiapazarló izzószálas villanykörtét, járj biciklivel. Belegondolt valaki, hogy ez valóban ér-e valamit? Pedig közben rengeteget tehetnénk ott, ahol eszünkbe sem jut.

Igen, tesz egy keveset a környezetvédelemért a kormány, meg a nagyvállalatok, de csak azért, mert mi, emberek ezt fontosnak tartjuk. A politikusok azért tesznek úgy, mintha foglalkoznának a környezetvédelemmel mert ezzel akarják megnyerni a választóikat, a vállalatok pedig azért mert ezzel akarják megnyerni a vásárlóikat. Ők csak a profitban érdekeltek, és a természetvédelem drága mulatság. Nekünk kell, hogy fontos legyen, mi tudunk csak tenni érte, és mi tudjuk éreztetni a cégekkel és a hatalommal, hogy ez fontos.

Olyan megoldásokat kell keresnünk, amit meg is tudunk valósítani! Szép álom, hogy mindenki járjon elektromos autóval, de sajnos nem kapni a boltban. Majd egyszer lehet, de addig is tenni kell valamit. Nem várhatjuk sem a politikusoktól, sem a cégektől, hogy ők oldjanak meg mindent. Szép lassan biztos rá tudjuk venni őket, de nem hiszem, hogy van annyi időnk. Én olyan megoldásokat szeretnék találni, amiket itt és most meg tudunk valósítani. Amihez nem kell más, csak néhány jó ötlet, összefogás, és lehetőleg nem túl sok pénz.

Előre is elnézést, de sok esetben nem értek egyet a megszokott környezetvédelmi trendekkel. Valamiért nagyon szeretjük őket, pedig nem mindig igazán hatásosak. Itt van például a hagyományos, izzószálas villanykörte esete, amit még be is tiltottak, mert kicsi a hatásfoka. Használjunk helyette kompakt fénycsövet, ami sokkal drágább, és elég sok veszélyes anyag van benne, nem is világít olyan jól, és elég hamar tönkremegy. Igen ám, de a hagyományos villanykörte által elhasznált energia fűti a szobát: a világítás szempontjából ez veszteség, de amit a világításon veszítünk, azt megspóroljuk a fűtésen.

A másik kedvenc példám a papírmentes világ. Használjunk kevesebb papírt, hogy ne kelljen kivágni az erdőket! Csakhogy ez pont fordítva van. A fát nem találjuk, hol van már az az idő, amikor kimentünk az erdőbe egy kis fáért, ha kellett. Nem, a fát termeljük, ha több fára van szükség, akkor több erdőt fogunk ültetni, hogy ki tudjuk elégíteni a keresletet. Tehát ha több papírt használunk, akkor több lesz az erdő. Szóval legközelebb bátran kérjünk papírzacskót a boltban a műanyag szatyor helyett és kezdjünk el rendszerben gondolkodni!