Global Foundation of People and Education

Global Foundation of People and Education

Hogyan lehetne megoldani a nagyvárosok közlekedését?

Egyszerű, olcsó, hatékony megoldás, amit sehol sem hallottam.

2018. február 14. - gfp

Manapság mindenki a tömegközlekedés fejlesztésében esetleg a kerékpárutak építésében (járjunk biciklivel dolgozni) látja a közlekedési problémák megoldását. Ugyanakkor minden lehetséges eszközzel próbálják visszaszorítani a személyautó használatot. Pedig a tömegközlekedés gyakorlatilag csődben van. A metrót a buszokat a villamosokat fel kellene újítani, a BKK veszteséges, a jegy és bérlet árakat nem tudják tovább emelni. Ráadásul a tömegközlekedés színvonalán nagyon sokat kellene javítani ahhoz, hogy valódi alternatívát jelentsen az autóhoz képest. Ugyanakkor rengeteg autó jár az utakon üresen.

Állítólag ha tömegközlekedéssel utazunk, akkor kevesebb üzemanyagot használunk el, mintha kocsival mennénk. Ez végül is igaz, de a különbség nem olyan nagy. Egy kisebb városi kocsi fogyasztása kb. 5l és 5 személy tud vele utazni. Egy 50 személyes busz fogyasztása kb. 50l. Itt is érvényesül az energiamegmaradás törvénye: ahhoz, hogy egy embert A pontból B-be eljuttassunk nagyjából ugyanannyi energiára van szükség. Igen, az autóban sokszor csak egy ember ül, a buszon meg 70-80 ember is összezsúfolódik csúcsidőben. De csak csúcsidőben és még akkor is csak az egyik irányba. Reggel a belváros felé dugig van a busz, de visszafele üresen megy. Napközben meg éjszaka sem nehéz ülőhelyet találni. Ráadásul a tömegközlekedés a legritkább esetben teszi lehetővé, hogy a legrövidebb vagy leggyorsabb utat válasszuk. A belváros kivételével szinte mindenhol kerülőt kell tennünk és át kell szállnunk. Ezzel szemben az autó csak akkor és oda megy ahova kell. Nincs fölösleges kitérő, átszállás, nem kell minden megállóban megállni.

Szóval nem igazán jár kevesebb energiafelhasználással, CO2/nitrogén oxid/korom kibocsátással elvinni valakit kerülő úton, egy régi, több százezer kilométert futott busszal, főleg, hogy a busznak még vissza is kell jönnie!

Az autó kényelmes, gyors, sok minden elfér benne. Szükség van rá bevásárláshoz, a hétvégi programokhoz, utazáshoz, munkához. Húzóágazat a gazdaságban. Az lenne a legjobb, ha mindenki venne magának autót, és utána minél kevesebbet használná. Jó, de akkor mivel utazzunk? Ha holnaptól minden második ember otthon hagyná a kocsit és busszal akarna dolgozni menni, nagy gondban lenne a BKK. Évek telnek el mire új buszokat és villamosokat vesznek, sofőröket képeznek ki, és addig mégis csak marad a kocsi.

Van azonban egy kézenfekvő megoldás, ami nem kerül semmibe. Találjunk ki valamit, amivel jobban ki tudnánk használni az amúgy is az utakon futó autókat. Mi lenne, ha azok akik kocsival mennek elvinnék azokat, aki ugyanarra akarnak menni? Tehát kimegyek a buszmegállóba vagy a ház elé, beírom az úticélt a telefonomon az „autostopos” app-ba, és ha valaki arra megy amerre én szeretnék, annak megjelenik a rendszáma a telefonomon, neki meg az én nevem és fényképem. Ha megáll és felvesz, akkor megyünk együtt, ha nem, akkor talán majd a következő. Ez majdnem olyan kényelmes és gyors mint a saját autó, és nem csak az autók kihasználtságát növelné, hanem sokkal kevesebb kocsi is lenne az utakon. Mert elsősorban nem az a cél, hogy a tömegközlekedés helyett bárkit elvigyünk, hanem az, hogy az autótulajdonosok ne menjenek minden nap kocsival. Mindenki jól jár, és - ami a lényeg - nem kerül semmibe, csak jobban használnánk fel a meglévő erőforrásokat.

Persze én is tudom, hogy ez nem ennyire egyszerű. Meg kell győzni az embereket, hogy használják ezt a rendszert, vegyenek fel másokat, bízzanak benne, hogy lesz aki elviszi őket ha otthon hagyják az autójukat. Ennek szerintem az a kulcsa, hogy a telefonon futó kis programot jól írjuk meg és a rendszer támogassa az utasok illetve a sofőrök megfelelő párosítását. Itt arra gondolok, hogy az úticélon kívül más szempontokat is figyelembe kell venni. Van-e az utasnak csomagja, öltönyben van és színházba készül, vagy egy építkezésen dolgozott, és nem teljesen tiszta ruhában igyekszik hazafelé. De közösség építő szerepe is kellene legyen. Ha valaki kellemes útitárs volt, azt legközelebb előnyben kellene részesíteni. Esetleg már otthonról lehet jelezni, hogy hová indulunk, és így már a ház előtt, vagy a buszmegálló felé félúton fel tudnak minket venni. Nagyon fontos, hogy könnyű legyen használni. Ismerje fel a rendszer azokat az útvonalakat és úticélokat ahova rendszeresen járunk, legyen ezeket könnyű kiválasztani, és ezt is vegye figyelembe az utasválasztásnál.

Igen kedves olvasó, hallom, Ön is mint mindenki azt gondolja, hogy én ugyan nem vennék fel senkit. Biztos ebben? Felvenné a gyerekét? És az osztálytárását, a szomszédját, a kollégáját? Ugye, ugye. Bőven elég, ha csak a rokonokkal, barátokkal, üzletfelekkel indul el a rendszer. Aztán lehet fokozatosan bővíteni a kört új ismerősökkel, a szomszéd szomszédjával, és a barátok barátaival. Szerintem ez épp elég ahhoz, hogy csökkenjen az autók száma az utakon, aminek a legfőbb haszna az lenne, hogy nem lennének dugók. Nem csak azzal tennénk valamit, hogy mondjuk 10%-kal kevesebb autó lenne az utakon, de azok is gyorsabban, kevesebb üzemanyag felhasználással jutnának el a céljukhoz.

Ez annyira jó ötletnek tűnik, hogy legszívesebben leülnék és megírnám ezt kis programot. Csak egy valami tart vissza: a Facebook és a Google. Nekik minden megvan ahhoz, hogy megvalósítsák ezt a rendszert, és nem valószínű, hogy mellettük ez üzletileg sikeres vállalkozás lehet. Van viszont egy cég, akinek nagyon megérné ez a rendszer és az épp a közlekedési vállalat. Egyrészt nagyon pontos statisztikát kapnának arról, hogy az emberek mikor, honnan, és hova akarnak utazni. Másrészt üzemeltethetnek buszokat és taxikat is ebben a rendszerben, amivel sokkal jobb lenne a járművek kihasználtsága és az utasoknak sem kellene átszállni.

A bejegyzés trackback címe:

https://gfpe.blog.hu/api/trackback/id/tr5913667564

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

_kinga 2018.02.17. 13:18:43

Zseniális! Én is gpndoltam már erre, amikor lefelé rohantam a hegyről - gyalog 20 perc, autóval öt (sincs) - és időnként még meg is lóbáltam a kezem a mellettem elsuhanó autók felé, hátha valaki felvenne, mivel ebben az esetben csak egy út van: lefelé. Aztán amikor száz év tömegközlekedés után mostanában időnként autóval mentem lefelé, akkor elindult a gondolat, hogy felvegyem a buszmegállóban ácsorgókat, és többedik ilyen gondolatra meg is álltam, és volt, hogy örültek nekem, és volt, hogy bizalmatlanok voltak, és elhessegettek (pedig az illető ismert is, csak nem akart ilyen közeli ismerősömmé válni, azt hiszem). De ha van egy rendszer, és nem ad hoc, és az emberek hozzászoknak a gondolathoz, akkor talán működőképes is lehetne. Egyébként harminc évvel ezelőtt, ugyanennek a hegynek a másik oldalán még gyakori volt a stoppolás, és az autók felvették a gyalogosokat, sőt, a busz is megállt két megálló között akár, ha jelezted, hogy te is szeretnél felszállni.
süti beállítások módosítása