Az energia ellátás, termelés, felhasználás egyike a legnagyobb problémáknak a világon. Az olaj és gáztermelés állandó konfliktusforrás, kitermelése, szállítása és a felhasználása is környezetszennyező és veszélyes. Azok az országok, akik nem rendelkeznek saját forrásokkal kiszolgáltatott helyzetben vannak azokkal szemben akiknek van. Az elektromos árammal, különösen ha megújuló energiaforrásból állítjuk elő, sokkal kevesebb probléma van, mégsem teszünk eleget annak érdekében, hogy nap, szél, és víz erőművek termeljék a világ energia szükségletének nagyobbik felét.

Meg kellene találni a módját, hogyan tudnánk sokkal gyorsabban növelni a megújuló energia termelés arányát. Mindenki a kormánytól várja, hogy változtasson az energia politikán, vagy az emberektől, hogy telepítsenek napelemet a háztetőre, és az államtól, hogy ezt támogassa. Pedig nem ez a megoldás. A háztetőkre nem lehet elég napelemet szerelni és az embereknek erre nincs pénze, az állam és a hatalom pedig nem érdekelt abban, hogy a háztartások önellátóak legyenek, mert abból ők kimaradnak, elvesztik a befolyásukat és az adó bevételek egy jelentős részét. Az energia termelés és ellátás üzlet, vállalkozásokra van szükség akik erőműveket építenek, üzemeltetnek, és eladják az áramot a fogyasztóknak.

Úgy látom, hogy amíg az olajtermelő cégek és országok között elég nagy összetartás van (OPEC, olaj és gázvezetékek) addig a megújuló erőműveket fejlesztő és telepítő cégek között nem alakult ki megfelelő együttműködés és összefogás. Pedig a megújuló energiatermelés nagyon jó befektetés lenne. Hosszútávú de biztos befektetés. Csak másképp kellene hozzáállni és újra kellene gondolni a prioritásokat:

• Nem az energia ellátó rendszernek kell a fogyasztók igényeihez igazodni, hanem fordítva, a fogyasztóknak kell alkalmazkodniuk az energiatermelés ingadozásához: dinamikus árazással és vezérelt fogyasztókkal.
• Valahol mindig süt a nap. Egy globális rendszer lehetővé tenné, hogy mindig onnan lássuk el energiával a világot, ahol éppen sok van, ahol éppen süt a nap, vagy fúj a szél.
• Elsősorban napenergiát kell áramtermelésre használni. Az energiaszükségletünk legalább 80%-ára nappal van szükség: közlekedés, munkahelyek, fűtés, meleg víz.
• Szél és vízerőművet nem tudunk elég sokat építeni, viszont jól kiegészítik a napelemeket.
• Minimalizálni kell az erőművek környezeti hatását. Sok kis erőműre és elosztott rendszerre van szükség.
• Nem csak a villamos energia termelést kell megújuló forrásokból fedezni, hanem minden mást is, amit ma gázzal vagy olajjal oldunk meg.
• A probléma nem az, hogy mit csinálunk, amikor nem süt a nap. Ha a rendszer arra van méretezve, hogy napenergiával tudjunk fűteni télen, akkor az lesz a legnagyobb probléma, hogy mit csináljunk a rengeteg energiával nyáron.

Ha el tudnánk érni, hogy a napenergia átvegye az olaj vezető szerepét a világ energiaellátásában, azzal sok más probléma is megoldódna. Csökkenne az olajlelőhelyek fontossága, és ezzel az ebből származó konfliktusok is. A nap mindenhol süt, tehát minden ország önellátóvá tud válni.

Ki kellene dolgozni ennek a rendszernek a technológiai alapjait és megteremteni a szükséges szabványokat, hogy a világszerte telepített nap, szél, és vízerőművek együtt tudjanak működni, össze tudjanak kapcsolódni egy hálózatba, és kölcsönösen tudják biztosítani az energiaellátást. Ha gyorsan akarunk eredményt elérni, akkor egy új, a jelenlegi rendszerrel párhuzamosan működő rendszert kellene kiépíteni, mert a már meglevő rendszerek nem nem felelnek meg az új követelményeknek és az őket üzemeltető cégeket nagyon nehéz rávenni a változtatásra. Szükség van olyan új ötletekre és megoldásokra amelyek szükségessé és indokolttá is teszik ennek az új rendszernek kiépítését, és egy olyan üzleti modellre, vagy üzleti tervre, ami meggyőzi a befektetőket, működik, és legfőképpen rövid és hosszútávon egyaránt jövedelmező.

Megvalósítás

A legtöbb problémára ami egy nap, szél és vízenergián alapuló villamos energia rendszer felépítéséhez szükséges létezik megoldás. Ki kell azonban fejleszteni egy egységes rendszert, hogy a sok kis erőmű együtt tudjon működni az elosztó hálózaton keresztül, ki kell dolgozni az ár kalkuláció módját, megtervezni a kommunikációt az erőművek és a fogyasztók között, meg kell tervezni, szabványosítani az eszközöket, és fel kell futtatni a gyártást. Napelemek már vannak, a szél és víz energia hasznosítása azonban nem halad ilyen jól. Rengeteg ötletről és kísérletről lehet olvasni, de ezek még nem elérhetőek, pedig nagy szükség lenne rájuk.

Villamos energia hálózat

A fogyasztók felé egy intelligens, vezérelt áramszolgáltatást kell nyújtani. A villamos energia ára mindig attól függ, hogy mennyi van belőle és milyen forrásból származik. Ezt az információt az elosztó rendszer küldi a fogyasztók felé, akik ennek megfelelően automatikusan tudják vezérelni a energiafelhasználást. Ha olcsó az áram, akkor bekapcsol a fűtés vagy a légkondicionáló, a bojler, akkumulátor töltő, levegőztető szivattyú a tóban, úszómedencében, szennyvíztisztítóban, stb. Nagyon sok olyan eszköz van a környezetünkben, amit teljesen mindegy mikor üzemeltetünk.

Ha a dinamikus árazással sikerülne elérni, hogy legalább részben megérje árammal fűteni gáz helyett, akkor a jelenlegi elosztó rendszer már nem lesz képes a megnövekedett fogyasztást kiszolgálni, jelentős bővítésre lesz szükség. Ugyanakkor ma gyakorlatilag nem lehet piaci alapon erőművet építeni, mert annyira alacsony az átvételi ár, hogy nem térül meg a beruházás. Nagyon nagy az elosztó rendszer költsége, részben azért mert az áramot nagy távolságokra kell szállítani. Nagy erőművek vannak, és azok messze vannak a fogyasztóktól. Megéri viszont a fogyasztónak napelemet telepíteni a háztetőre. Ez a beruházás 10 év alatt megtérül, de fogyasztói áron. Ezért kellene egy a jelenlegi villamos elosztó hálózattól függetlenül, azzal párhuzamosan létrehozni egy újat, amely a fogyasztók közvetlen közelében telepített kis erőművekben termelt energiát juttatja el a fogyasztókhoz.

Erőművek

Ha igazán fontosnak tartjuk a környezetvédelmet, akkor az energia termelést sok kis nap, szél, és víz erőművel kell megoldani. Egy nagy erőmű a környezetre is nagy hatással van. Legyen az egy vízzáró gát, egy szél vagy napelem farm, ahol hatalmas területen nincs más csak napelemek vagy szélkerekek. Az emberek is joggal tiltakoznak ezek ellen. Felmerülhet még az atom erőművek építése, ami nem is lenne rossz például CO2 kibocsátás szempontjából, de ezen kívül nem is tudok egyetlen érvet sem felhozni mellette (veszélyes, nem tudunk mit kezdeni a kiégett fűtőelemekkel). A legnagyobb baj viszont az, hogy túl drága.

Ezzel szemben a kis erőműveknek több előnye is van.

• Környezeti hatásuk sokkal kisebb, jól el lehet őket rejteni az épületek között.
• Közel vannak a fogyasztókhoz, ezért sokkal kisebb a elosztó az hálózat vesztesége, terhelése és mérete is. Kevesebb nagyfeszültségű távvezetékre van szükség.
• Kevésbé sérülékeny. Ha egy erőmű, vagy a hálózat egy része nem működik, a szomszédos erőművek el tudják látni a fogyasztókat.
• Egy erőmű megépítésének nem túl nagy a költsége és sokat kell belőlük gyártani. Így fokozatosan lehet fejleszteni őket, lehet tanulni a már működő erőművek hibáiból, ki lehet használni a sorozatgyártás és a piaci verseny előnyeit, és nem kedvez a korrupciónak sem. 

Az erőművek kiválasztása, kialakítása és a telepítés módja is nagyon fontos ezért vegyük sorra milyen lehetőségeink vannak.

Napenergia

Jelenleg az egyetlen igazán környezetbarát energia a napenergia. Minden más rendszernek vannak káros hatásai, még a szél- és vízerőműveknek is. Napelemekből gyakorlatilag tetszőleges méretű erőművet építhetünk. Létezik már több GW kapacitású napelem park is. Azonban a napelem másik nagy előnye, hogy kiváló tetőfedő elem. Nem szükséges hatalmas területeket elvenni a mezőgazdaságtól vagy a természettől azért, hogy napelemeket telepítsünk. Egyszerűen ezzel kell befedni a házakat, középületeket, mindent amit csak lehet. Például az utakat, pályaudvarokat, ipari létesítményeket!

Tetőt kellene építeni az utak és parkolók fölé napelemekből. Ezzel biztonságosabbá válik a közlekedés is, mert az út mindig száraz marad, jobbak lesznek a látási viszonyok, és az út fenntartása is olcsóbb lesz. Télen nem kell havat takarítani és sózni az utakat de ami legfontosabb nem szennyezzük be az útra hulló esővizet! De az autósok számára is vannak előnyei: nem süt szembe a nap, az autók árnyékban mennek, kevesebb energiát kell az autókban légkondicionálásra fordítani. A tető alatti holt teret is fel lehetne használni például a gépkocsi forgalom fölött futó bicikliúttal és gyalogos felüljárókkal, de ott lehetne elhelyezni az akkumulátorokat, kábeleket és az invertereket is. Ugyanakkor az utak befedése napelemekkel a lehető legközelebb hozza az erőművet a felhasználókhoz minimálisra csökkentve az elosztó hálózat költségeit és veszteségét.

Magyarország aszfaltozott úthálózata kb. 50.000 km. Ha csak 10m széles tetővel számolunk, ez akkor is 250 km2 terület, ahol 50W/m2 teljesítménnyel számolva is 25GW energiát tudunk termelni ami többé kevésbé fedezni tudná Magyarország jelenlegi villamosenergia felhasználását.

Fontos szempont a tájolás. Ma a napelemeket rendszerint úgy telepítik, hogy nyáron a déli napsütést a lehető legjobban kihasználják. Ez csak akkor jó megoldás, ha hatékonyan tudjuk tárolni az energiát. A dél felé fordított napelemek reggel és este csak oldalról kapják a fényt. Télen pedig, amikor a nap amúgy is gyengébben és kevesebbet süt, a napelemek megint csak nem az optimális szögben állnak. Pedig télen lenne szükség a legtöbb energiára. Ha a napelemek egy részét keletre és nyugatra fordítanánk, és olyan szögbe állítanánk, ami a téli, alacsonyabb nap állásnál optimális, akkor sokkal kiegyenlítettebb lenne az áramtermelés. Igaz, a napelemek kihasználtsága csökken, viszont kevesebb energiát kell tárolnunk, a déli csúcsidőszakban pedig úgyse tudjuk felhasználni a többlettermelést.

A napelemek ára folyamatosan csökken. Tovább lehet csökkenteni a telepítés költségeit, ha a napelemet használjuk tetőfedő elemnek. Tehát nem a cserepek fölé telepítjük a napelem táblákat, hanem cserép helyett azokkal fedjük be a házakat. Erre mostanában kezdenek új rendszereket fejleszteni, de nem látom akadályát, hogy a hagyományos napelem táblákat így szereljük fel a tetőre: csak a napelemeket tartó keretet kell ennek megfelelően kialakítani. Így meg lehetne osztani a beruházás költségeit az útfenntartó céggel, tetőfelújítás címén az épületek tulajdonosaival, és egyúttal be lehet őket kapcsolni a rendszerbe fogyasztóként is.

Víz

A vízerőművek építése sem gazdaságos és a nagy völgyzáró gátak és víztározók környezeti hatásai sem egyértelműen pozitívak. Az üzemeltetésük sem egyszerű különösen a lassú folyású folyók energiáját nehéz így hasznosítani. Ezen sokat segítene a dinamikus árazás, hiszen a vízenergia mindig rendelkezésre áll ezért magasabb áron lehetne eladni.

Vízenergia pedig van rengeteg. Egy nagyobb folyó vizének mozgási energiája is a sokszorosa a mellette elterülő települések energiaszükségletének. Ha ennek csak néhány százalékát tudnánk hasznosítani, az is nagy előrelépés lenne. De vízlépcsők helyett sok kis erőműre lenne szükség, amely a folyómeder átépítése, duzzasztó gátak építése nélkül is megvalósítható.

Az alapötlet a régi hajómalmoktól származik. Sok kis úszó, vagy a víz alatt lebegő turbinát kellene telepíteni. Képzeljünk el egy dupla falú, néhány méter átmérőjű csövet. A belső oldal fokozatosan szűkül a cső közepéig, majd ismét fokozatosan tágul a végéig. A legszűkebb pontján, ahol a szűkület miatt a víz áramlása felgyorsul, helyezzük el a turbinát, amely közvetlenül vagy valamilyen áttételen keresztül (pl. hidromotor) hajtja a generátort. Ilyen csöveket telepíthetünk stégek alá, rögzítve a folyó fenekén, vagy önállóan a víz alatt lebegve. A kettős fal lehetővé teszi, hogy a tengeralattjárókhoz hasonlóan ballaszt tartállyal szabályozzuk a merülési mélységet.

Számos probléma van, amit a víz alatt lebegő változattal jól meg lehet oldani: teljesen láthatatlan, nem zavarja a hajózást. Télen a jég alatt marad, így a legnagyobb hidegben is működhet. Biztonságos, mert műszaki hiba esetén, vagy ha elszabadul, akkor egyszerűen lesüllyed a meder aljára. Hátránya, hogy a generátort is a víz alá kell telepíteni, és ki kell vezetni az áramot a víz alól.

A stég aljára szerelt változat egy áttételen keresztül a felszín fölé telepített generátort is meg tudja hajtani, viszont télen és árvíz idején lesznek problémák. A meder alján rögzített változattal az a baj, hogy a meder alján nem annyira erős az áramlás és a hordalék lerakódása is problémákat okozhat.

Szélerőművek

A szélenergia hasznosítása többé kevésbé megoldott problémának számít. Inkább csak az a kérdés, hogy hol érdemes telepíteni, viszont nagy előnye, hogy jól kiegészíti a napelemeket, annak ellenére, hogy a legtöbb helyen nagyon kiszámíthatatlan energia forrás.

A szélerőművek közül is előnyben kellene részesíteni a kis szélsebességre tervezett változatokat, melyeket jól lehet az épületek tetejére telepíteni. A hagyományos vízszintes tengelyű szélkerekek sokkal kevésbé illeszkednek a tájba. Különösen a windtrap.fr cég megoldása szimpatikus, ahol a turbina egy szélcsapda közepén van. Van egy hasonló megoldás, amikor sátortetős házak gerincére szerelnek fel vízszintes tengelyű turbinákat kihasználva a tető gerincénél felgyorsuló szelet. Ezek a turbinák szerelhetők az utakat fölötti tetőszerkezetre is.

Többlet energia felhasználása

Mivel ebben a rendszerben a napenergiának döntő szerep jut a nyári hónapokban jelentős energia többlettel kell számolnunk. Ezen nem segít a dinamikus árazás sem. Télen több energiára van szükség a fűtéshez, nyáron viszont tovább és intenzívebben süt a nap. Ha el akarjuk kerülni a napelemek kikapcsolását, akkor fel kell készülnünk a többlet energia hasznosítására.

Olyan felhasználókat kell keresnünk, akik nyáron sokkal több energiát igényelnek, mint télen. Ilyen például mezőgazdaság. A traktorok, kombájnok leginkább nyáron dolgoznak, kézenfekvő lenne őket napelemmel termelt elektromos árammal üzemeltetni. Sajnos nem nagyon vannak még elektromos traktorok, pedig ott kimondottan előny az akkumulátorok súlya, előnyös a villanymotorok nagy nyomatéka, széles fordulatszám tartománya, és a traktoron mindig van emelő szerkezet, amivel az akkumulátorok cseréje, mozgatása is könnyen megoldható. Az ok, amiért nincsenek elektromos munkagépek, nyilván az akkumulátorok töltése. A traktorok egész nap dolgoznak és rendszerint áramforrás sincs a szántóföld szélén, tehát az akkumulátorok töltésére nincs megoldás. Az utak fölé telepített napelemek azonban sokkal közelebb hozzák az elektromos hálózatot a szántóföldekhez.

A másik nagy fogyasztó a mezőgazdaságban az öntözés, és általában a víz mozgatása, tisztítása. A fölösleges napenergiával édesvizet vizet tudunk csinálni a tengervízből, és meg tudjuk hajtani a szivattyúkat amivel a vizet olyan területekre tudjuk szállítani, ahol öntözés nélkül nem lenne növényzet, levegőztetni és mozgatni tudjuk a vizet a szennyvíztisztítókban, mesterséges tavakban.

A tetőkre hulló esővíz összegyűjtése és felhasználása is fontos lenne. Az öntözés és a víztározó tavak létesítése önmagában is nagyon jót tenne a víz körforgásának. A folyók szabályozása megváltoztatta a mikroklímát. A víz sokkal gyorsabban jut vissza a tengerbe. Nincs ideje, hogy elpárologjon, és egy rövid nyári zápor formájában öntözze a földeket. Ezért célszerű minél több tavat és víztározót építeni, amelybe összegyűjthetjük a tetőről az esővizet. Ezeket a tavakat aztán használhatjuk csúcserőműként  energiatárolásra is.

Van egy harmadik terület is, a fuvarozás. Az elektromos teherautók illetve kamionok nem valószínű, hogy elterjednek a közeljövőben, de ez nem is baj. Ott van a vasúti teherszállítás, amihez elektromos áram kell. Sokkal előnyösebb lenne a kamionokat felrakni egy vonatra, ahelyett, hogy fél európán keresztül foglalják a helyet az autópályákon és az utakon.

Kezdetek

A fent leírt rendszer legtöbb eleme már létezik (virtuális erőművek, intelligens villanyórák, épületautomatizálás a fogyasztók vezérlésére). Azonban a rendszerszemlélet és a hozzáállás az ami fontos. A rendszer elemei összefüggenek egymással. Ha csak az egyes részeit próbáljuk megvalósítani, akkor nem valószínű, hogy sikeresek leszünk. Ugyanakkor valahol el kell kezdeni. El kell határozni, hogy nem érjük be kevesebbel: az egyetlen elfogadható módszer az energia termelésre a zöld energia, még akkor is, ha drágábbnak és nehezebbnek tűnik, vagy nem egyezik a rövidtávú érdekekkel.

Hol kellene kezdeni? Keressük meg a jelenlegi energia ellátó rendszer gyenge pontjait, és kezdjünk ott napelemeket telepíteni, kiépíteni egy új hálózatot, és vezérelt, dinamikus árazású szolgáltatást nyújtani a fogyasztóknak. Ne várjunk a államra vagy a fogyasztókra. A leggyorsabb és leggazdaságosabb megoldás, ha alapítunk egy céget, és üzleti alapon kezdünk hozzá a rendszer kiépítéséhez.

Vannak kis falvak, ahol gáz nincs, a fűtéshez nincs elég áram, a hálózatbővítés túl drága, ezért az emberek azzal fűtenek amivel tudnak: fával, olajjal, szénnel. Azonban a tüzelő is egyre drágább, és azt be is kell hordani: sok munka van vele. Az elektromos fűtés lenne a legjobb megoldás. Bőven van hely a napelemeknek az amúgy is felújításra szoruló háztetőkön, és a nyári energia többletnek is lehet helyet találni a mezőgazdaságban. Ha a falu folyó közelében van, akkor a vízenergiát is lehet hasznosítani, illetve magasabban fekvő víztározókba szivattyúzni a vizet a folyóból (csúcserőmű) vagy öntözni a földeket, kerteket.

Hasonló lehetőségek vannak a városokban is. Itt a gázfűtés jelenti a legnagyobb kihívást, mert az elektromos fűtés csak hőszivattyúval kombinálva versenyképes a gázfűtéssel. Ugyanakkor gázzal csak fűteni lehet. Nyáron egyre inkább szükség van a légkondicionálásra amihez olcsó áramra van szükség, és a modern eszközökkel (hőszivattyú) hűteni és fűteni is lehet. A régi belvárosi házak teteje is elég rossz állapotban van, érdemes lenne napelemre cserélni.

Nem tudunk egyszerre egy egész országot lefedő rendszert létrehozni, ezért először kisebb szigetüzemű rendszerekkel kell elindulni. Ahogy fokozatosan nő a rendszer egyre kevesebb tároló kapacitásra (akkumulátor) lesz szükség, és az utak mentén, az utakat fölé épített tető, és a tetőt alkotó napelemek pedig lehetővé teszik, hogy a kezdetben független sziget üzemű rendszereket összekapcsoljuk. Az utak mellett pedig töltőállomásokat lehet biztosítani az elektromos autók számára, ott is ahol a most meglévő elektromos hálózat nem elérhető.

A napelemek ára a jövőben tovább fog csökkenni. Ugyanakkor ma már léteznek olyan rendszerek, ahol a napelem a tetőfedő elem. Teljesen felesleges a napelem táblák alá még például cserepet is rakni. Ki kell alakítani egy teljes tetőfedő rendszert, olyan kiegészítő elemekkel, amelyek hasonlítanak illetve illeszkednek a napelemekhez, de jól alakíthatóak, és ott is felhasználhatók, ahova nem érdemes napelemet tenni (északi oldal). Ezzel a rendszerrel kellene felújítani a régi házak tetejét bevonva őket egyúttal a rendszer felhasználói közé is. Ha kiépül a városban az olcsó és tiszta elektromos rendszer, akkor a felhasználók is át fognak legalább részben térni az elektromos fűtésre.

Mi van, ha nem süt a nap?

A zöld energiát ellenzők legfőbb érve, hogy a nap és szélenergia nem akkor áll rendelkezésre amikor szükség lenne rá. Mi csinálunk akkor, amikor nem süt a nap. Egy szigetüzemű rendszerben akkumulátorok tárolják az energiát, de a dinamikus árazás és a vezérelt fogyasztók jelentősen csökkentik a szükséges tároló kapacitást. Van azonban még egy lehetőségünk: az együttműködés. Valahol midig süt a nap és az elektromos energia szállítása elég jól megoldható. Reggel és este szomszédos területekről lehet kisegíteni azokat a területeket, ahol már lement a nap. Ezzel több órával ki tudjuk terjeszteni azt az időszakot, amikor közvetlenül, tárolás nélkül tudjuk ellátni a fogyasztókat.

Fontos különbség a szokásos hozzáállással szemben, hogy nem a napelemekre, hanem a szükséges tárolási kapacitás csökkentésére próbáljuk a rendszert optimalizálni. A napelemek egyre olcsóbbak, az élettartamuk több mint 30 év. Ezzel szemben az akkumulátorok, szivattyúk, generátorok élettartama sokkal rövidebb. Amikor csak lehet a megtermelt energiát használjuk fel. Csak akkor tároljuk, ha feltétlen szükséges. Ezért a napelemek tájolásánál és méretezésesénél arra kell törekedni, hogy a legkedvezőtlenebb időszakokban is fedezni tudjuk az energia szükségletet.

Önellátás

Nagyon népszerű manapság az önálló energiaellátás. Tegyünk napelemeket a tetőre és nullázzuk le a villanyszámlát. Jól hangzik, de ezzel a megoldással van egy-két probléma. Például annyi napelem és olyan inverterek kellenek, amivel a csúcsterhelést is biztosítani tudjuk. A villanytűzhely, a vasaló,és a mosógép elég jelentős, de viszonylag rövid ideig tartó terhelést jelent, amit a motorok indulási árama még jobban megnövel. Egy megosztott rendszernél az egyes háztartások terhelése kiegyenlíti egymást. Az invertereket is megosztva használjuk. Mindez az egy háztartásra jutó beruházási költségeket jelentősen csökkenti.

 Be lehet viszont vonni az önellátásra törekedő háztartásokat a rendszerbe. Mindegy, hogy ki a napelem táblák tulajdonosa. Be lehet őket kapcsolni a rendszerbe mint fogyasztókat és mint termelőket is, kedvezőbb feltételekkel mint ahogy a szolgáltatók most teszik.

Konkurencia: olaj és a gáz

Az egyik legfőbb célja a napelemekkel történő energiatermelésnek az olaj és gázfelhasználás visszaszorítása. Ez viszont az olaj és gáz termelő cégek érdekeit sérti. Nagyon sok ember él ma olajból és sok országnak ez az egyetlen bevételi forrása. Ha visszaszorítjuk az olaj felhasználását sok ember fogja elveszíteni a munkáját. Ez bizonyos mértékig igaz, azonban elég rövidlátó hozzáállás. A világ olaj készletei végesek, és olajra mindig szükség lesz. Az olaj és a gáz nem csak üzemanyag, de fontos kenőanyag, és vegyipar egyik legfontosabb nyersanyaga is. Azzal, hogy kevesebbet pazarolunk el az olajkészleteinkből, és megpróbáljuk az olajat zöld energiával kiváltani ahol csak lehet, éppen az olajkitermelés jövőjét biztosítjuk. Igaz, hogy visszaesik a termelés, de még 100-200 év múlva is lesz bevétel az olajmezőkből, pedig a jelenlegi felhasználás mellett 30-50 év múlva valószínűleg kimerülnének.

 Ugyanakkor gázra szükség van és még sokáig szükség is lesz a csúcserőművek üzemanyagaként. Ha már valamit el kell égetni akkor a gáz legkevésbé környezetszennyező megoldás.

Konkurencia: a jelenlegi energiaszolgáltató

Igen, ők valóban konkurencia. Viszont eleinte azokat a fogyasztókat, és azokat a felhasználási területeket kell megcélozni, ahol ők nincsenek jelen, vagy ahol ők nem tudják ellátni a fogyasztókat. Előbb utóbb viszont ki fog alakulni a verseny a hagyományos és az új szolgáltató között. Az új rendszer népszerű tud lenni a fogyasztók körében azzal, hogy kizárólag környezetbarát megoldásokat használ. A másik fontos eszköz az árverseny. A napelemeket nem kell folyamatosan ellátni üzemanyaggal. A hagyományos erőművek, még az atomerőművek üzemeltetése is pénzbe kerül. A napelemes rendszerben tetszés szerint lehet csökkenteni az árakat. Sőt, a dinamikus árazás azt is lehetővé teszi, hogy bizonyos időszakokban ingyen adjuk az áramot. Ennek ellenére sokkal jobb lenne a jelenlegi szolgáltatókkal együttműködni és őket is bevonni az új rendszerbe, a hagyományos erőműveket pedig csúcserőműként az energiaszegény időszakokban kellene használni.

Drága

A napelemek és a zöld energia drága. Ez ma már nem igaz, sőt a napenergia felhasználása egyre olcsóbb. Ha egy családi ház tetejére szerelt napelemes rendszer 10 év alatt megtérül, akkor ez egy nagyobb rendszer esetében még inkább igaz kell, hogy legyen. Egy cég, aki nagy tételben közvetlenül a gyártótól vásárol, sokkal alacsonyabb áron tudja megvenni a napelemeket és a többi szükséges alkatrészt. 20 éves megtérüléssel számolva még akkor is nyereségesen lehetne áramot termelni, ha olcsóbban adjuk az áramot a jelenlegi árnál.

Tőke

Pénz és tőke rengeteg van a világban. Ezt akkor érzi igazán az ember ha be akar fektetni. Az átlagember számára gyakorlatilag lehetetlen biztonságos és számottevő hozamot ígérő befektetést találni. Az energiatermelés pedig egy elég biztonságos befektetés, ezért valószínűleg nincs akadálya annak, hogy a napelemek telepítéséhez szükséges tőkét előteremtsük. Ráadásul lehet fokozatosan haladni. Kiépíteni egy kisebb rendszert és ha az jól működik, akkor könnyebb lesz a befektetőket megnyerni a következő lépéshez.

 A rendszer kiépítésének költségei és a várható bevételek elég jól becsülhetőek. Ez alapján egy olyan üzleti tervet kell összeállítani, ami kellően óvatos, nem akar túl gyors megtérülést és növekedést produkálni, viszont egy nem túl magas, de biztos osztalékot biztosít. Növekedni tőkebevonásból és nem a nyereségből lehet.

Utószó

Képzeljük el milyen lenne az energiatermelés a jövőben, és induljunk el abba az irányba. Miért kellene beérni kevesebbel? Miért építenénk újabb óriási környezetszennyező erőműveket, amikor van jobb megoldás? Az erőművek építése és üzemeltetése egy vállalkozás. Ezt támogathatja az állam, lehetnek fogyasztók, akik valamiért önellátásra törekednek, de ez akkor is elsősorban üzlet marad. Egy vállalkozás pedig akkor működik jól, ha profitorientált cégek működtetik és van verseny. Tehát olyan cégeket illetve cégek konzorciumát kell létrehozni, akik gyártják, telepítik és üzemeltetik ezeket az erőműveket. És együttműködnek egymással!

 Egy jól működő villamos energia rendszer nem egy-két ötletből áll. Sokkal fontosabb a hozzáállás és a rendszer szemlélet, a célok és prioritások meghatározása és azok betartása. Nem lehet csak erőművet építeni, meg kell osztani a napelemek telepítésének költségeit. Azzal, hogy tetőket építünk nem kell megvásárolni a földet, ahova az erőművet telepítjük, és megoszthatjuk a költségeket a lefedett terület tulajdonosával. Az erőműveket, az elosztó hálózatot és a fogyasztókat egy rendszerként kell kezelni, amelyek kölcsönösen hatnak egymásra és próbálják a lehető legjobban kihasználni a napelemek energiáját.

Manapság mindenki a tömegközlekedés fejlesztésében esetleg a kerékpárutak építésében (járjunk biciklivel dolgozni) látja a közlekedési problémák megoldását. Ugyanakkor minden lehetséges eszközzel próbálják visszaszorítani a személyautó használatot. Pedig a tömegközlekedés gyakorlatilag csődben van. A metrót a buszokat a villamosokat fel kellene újítani, a BKK veszteséges, a jegy és bérlet árakat nem tudják tovább emelni. Ráadásul a tömegközlekedés színvonalán nagyon sokat kellene javítani ahhoz, hogy valódi alternatívát jelentsen az autóhoz képest. Ugyanakkor rengeteg autó jár az utakon üresen.

Állítólag ha tömegközlekedéssel utazunk, akkor kevesebb üzemanyagot használunk el, mintha kocsival mennénk. Ez végül is igaz, de a különbség nem olyan nagy. Egy kisebb városi kocsi fogyasztása kb. 5l és 5 személy tud vele utazni. Egy 50 személyes busz fogyasztása kb. 50l. Itt is érvényesül az energiamegmaradás törvénye: ahhoz, hogy egy embert A pontból B-be eljuttassunk nagyjából ugyanannyi energiára van szükség. Igen, az autóban sokszor csak egy ember ül, a buszon meg 70-80 ember is összezsúfolódik csúcsidőben. De csak csúcsidőben és még akkor is csak az egyik irányba. Reggel a belváros felé dugig van a busz, de visszafele üresen megy. Napközben meg éjszaka sem nehéz ülőhelyet találni. Ráadásul a tömegközlekedés a legritkább esetben teszi lehetővé, hogy a legrövidebb vagy leggyorsabb utat válasszuk. A belváros kivételével szinte mindenhol kerülőt kell tennünk és át kell szállnunk. Ezzel szemben az autó csak akkor és oda megy ahova kell. Nincs fölösleges kitérő, átszállás, nem kell minden megállóban megállni.

Szóval nem igazán jár kevesebb energiafelhasználással, CO2/nitrogén oxid/korom kibocsátással elvinni valakit kerülő úton, egy régi, több százezer kilométert futott busszal, főleg, hogy a busznak még vissza is kell jönnie!

Az autó kényelmes, gyors, sok minden elfér benne. Szükség van rá bevásárláshoz, a hétvégi programokhoz, utazáshoz, munkához. Húzóágazat a gazdaságban. Az lenne a legjobb, ha mindenki venne magának autót, és utána minél kevesebbet használná. Jó, de akkor mivel utazzunk? Ha holnaptól minden második ember otthon hagyná a kocsit és busszal akarna dolgozni menni, nagy gondban lenne a BKK. Évek telnek el mire új buszokat és villamosokat vesznek, sofőröket képeznek ki, és addig mégis csak marad a kocsi.

Van azonban egy kézenfekvő megoldás, ami nem kerül semmibe. Találjunk ki valamit, amivel jobban ki tudnánk használni az amúgy is az utakon futó autókat. Mi lenne, ha azok akik kocsival mennek elvinnék azokat, aki ugyanarra akarnak menni? Tehát kimegyek a buszmegállóba vagy a ház elé, beírom az úticélt a telefonomon az „autostopos” app-ba, és ha valaki arra megy amerre én szeretnék, annak megjelenik a rendszáma a telefonomon, neki meg az én nevem és fényképem. Ha megáll és felvesz, akkor megyünk együtt, ha nem, akkor talán majd a következő. Ez majdnem olyan kényelmes és gyors mint a saját autó, és nem csak az autók kihasználtságát növelné, hanem sokkal kevesebb kocsi is lenne az utakon. Mert elsősorban nem az a cél, hogy a tömegközlekedés helyett bárkit elvigyünk, hanem az, hogy az autótulajdonosok ne menjenek minden nap kocsival. Mindenki jól jár, és - ami a lényeg - nem kerül semmibe, csak jobban használnánk fel a meglévő erőforrásokat.

Persze én is tudom, hogy ez nem ennyire egyszerű. Meg kell győzni az embereket, hogy használják ezt a rendszert, vegyenek fel másokat, bízzanak benne, hogy lesz aki elviszi őket ha otthon hagyják az autójukat. Ennek szerintem az a kulcsa, hogy a telefonon futó kis programot jól írjuk meg és a rendszer támogassa az utasok illetve a sofőrök megfelelő párosítását. Itt arra gondolok, hogy az úticélon kívül más szempontokat is figyelembe kell venni. Van-e az utasnak csomagja, öltönyben van és színházba készül, vagy egy építkezésen dolgozott, és nem teljesen tiszta ruhában igyekszik hazafelé. De közösség építő szerepe is kellene legyen. Ha valaki kellemes útitárs volt, azt legközelebb előnyben kellene részesíteni. Esetleg már otthonról lehet jelezni, hogy hová indulunk, és így már a ház előtt, vagy a buszmegálló felé félúton fel tudnak minket venni. Nagyon fontos, hogy könnyű legyen használni. Ismerje fel a rendszer azokat az útvonalakat és úticélokat ahova rendszeresen járunk, legyen ezeket könnyű kiválasztani, és ezt is vegye figyelembe az utasválasztásnál.

Igen kedves olvasó, hallom, Ön is mint mindenki azt gondolja, hogy én ugyan nem vennék fel senkit. Biztos ebben? Felvenné a gyerekét? És az osztálytárását, a szomszédját, a kollégáját? Ugye, ugye. Bőven elég, ha csak a rokonokkal, barátokkal, üzletfelekkel indul el a rendszer. Aztán lehet fokozatosan bővíteni a kört új ismerősökkel, a szomszéd szomszédjával, és a barátok barátaival. Szerintem ez épp elég ahhoz, hogy csökkenjen az autók száma az utakon, aminek a legfőbb haszna az lenne, hogy nem lennének dugók. Nem csak azzal tennénk valamit, hogy mondjuk 10%-kal kevesebb autó lenne az utakon, de azok is gyorsabban, kevesebb üzemanyag felhasználással jutnának el a céljukhoz.

Ez annyira jó ötletnek tűnik, hogy legszívesebben leülnék és megírnám ezt kis programot. Csak egy valami tart vissza: a Facebook és a Google. Nekik minden megvan ahhoz, hogy megvalósítsák ezt a rendszert, és nem valószínű, hogy mellettük ez üzletileg sikeres vállalkozás lehet. Van viszont egy cég, akinek nagyon megérné ez a rendszer és az épp a közlekedési vállalat. Egyrészt nagyon pontos statisztikát kapnának arról, hogy az emberek mikor, honnan, és hova akarnak utazni. Másrészt üzemeltethetnek buszokat és taxikat is ebben a rendszerben, amivel sokkal jobb lenne a járművek kihasználtsága és az utasoknak sem kellene átszállni.

This is not the right question. Democracy is good and it is working. The problem is that there is no real democracy. In real democracy people should be equal, having equal rights and equal opportunities in life. However this is not the case even in the most democratic countries. The world is changing, and this change is getting faster but the people and the society are not changing and not growing with the technology. Most people cannot make responsible decisions, cannot overcome their short term interests. Representative democracy is based on the interest of people. The politicians have to represent their electors and do what they think they have to do in order to protect their interest, even if it does not serve the community.

Nothing is wrong with democracy. The political system, the way the leaders are elected, and the management model used both in the government and in the economy are wrong. Nowadays we use a strictly hierarchical management structure. Leaders are elected and these leaders get power over the people they have to represent. People respect the leaders, follow their instructions, and try to behave according to their expectations, because they depend on them. They will get more money, better jobs, promotions, if their bosses are satisfied with them.

Nevertheless employees in the governments or in high-tech companies are highly educated. They do not need detailed instructions, they know what their tasks are and they are capable of doing them on their own.

The hierarchy in an organization is used for selecting the leaders and decision makers and also used for rewarding people. These are antagonistic goals. Everyone in the hierarchy wants to get better position, and the promotions depend on the managers. For being successful in this hierarchical system someone has to develop his carrier instead of doing his job. Visibility, good communication, loyalty are more important than quality. The result is that we cannot find the right people for the given position, and the leaders of the organization cannot make the right decisions. Making decisions and leading people require different skills.

This is even worse in the government. Political leaders are elected, they get power without any control, and one can only hope they will represent our interests, they will lead us properly, and will make right decisions. Maybe this model worked many years ago in relatively small groups of people, in a simpler world, but not today, when the world is so complicated, changing and growing at an enormous pace. This outdated political system bears the following controversies:

• One person (the president or the members of parliament), even the cleverest people of the world, cannot have expertise in all fields, consequently unable to make right decisions in every arising situation.

• The elected leaders cannot represent their electors, because the electors’ interests are different. It is impossible to make proper decisions, if we try to follow the interest of people.

• The electors do not have experience in finding leaders; they do not even have proper information about the candidates and the political parties. They only know what they present in the media.

• In most professions candidates have to officially prove that they have all the necessary skills and education required for a given position. Except politicians. There is no selection process, no any educational or other requirements for them. This way literally anyone can become the member of the parliament.

What is the result? The real leaders realize that they will fail in the government and build a career in the business instead. Those become political leaders, who are not interested in doing anything valuable, are ready to manipulate the people for their personal goals by making popular promises, and capable of almost anything for gaining and keeping the power. In democratic countries, the system of brakes and counterweights are slow and bureaucratic, cannot make decisions quickly and cannot create the consensus for solving challenging problems.

The world need a new management model for avoiding these problems:

• It should have no or very small hierarchy, and should avoid using the hierarchy for motivation.

• It has to divide the management tasks. Different people have to make decisions in different fields.

• The leaders or decision-makers have to be carefully chosen or recruited using the latest scientific HR methods. It is crucial to find the best candidate for every position.

• People need freedom, responsibility and the proper working environment for using their creativity.

• The organization has to continuously monitor, evaluate, educate and qualify people. A new evaluation and motivation system has to be invented for replacing the current motivation system: promotion in the hierarchy.

There is no need to invent anything new. The solutions for these questions are all around. We just have to notice and adopt them. This new management system is able to improve the governance system as well, if we recognize that:

• Democracy is guaranteed not by the election system and the parliament, but the well constructed laws, the independent court and police, the free press: the system of brakes and counterweights.

• Teams of experts can make proper decisions, and even if there is hierarchy, the managers do not make decisions alone. They form different committees where they can discuss the pros and cons.

• It depends on the people, depends on us, if a decision or the job is done properly. People have to learn and have to change the society for being able to live in a democratic system.

There is a solution, the Team Management, which can avoid the above mentioned problems. It makes the people and the education the most important, dynamic teams of experts make the decisions instead of managers, and HR experts select the leaders, instead of being elected by incompetent people. It is already used in business, but would be even more valuable in government.

Nowadays, both governments and other organizations use hierarchical management structure: in administration, business, and in the church. This hierarchy is used for several antagonistic goals: making strategic decisions, managing people, rewarding people and choosing the leaders. This is too much. This system forces individuals to gain success by reaching the top of the hierarchy and they will never stop focusing on getting as much power as possible. Unfortunately, the personality traits that are needed to rise in this hierarchy are not the same as those required for making proper decisions or managing, motivating and leading people. This hierarchical management model rooted in history and burned into the mind of the society. In order to change this management model we have to change the way people think. As far as changing is concerned, not the governance model, but people are the most important. The world would be a better place, if the right persons were put into leadership. We should focus on the people, how they are educated and how they are selected for a given task or position, and we need to find a management model, where people can do their best.

There is another management model, the Team Management, which is already used in large companies, but as far as I know, it is not named or recognized. The basic idea is that one person, the leader of the organization, cannot make decisions in all fields. The management tasks have to be divided and all these tasks shall be assigned to different teams of experts, who have the appropriate knowledge and experience for finding the best solution and making the proper decisions in each situation. This management model is efficient for companies but it is even better as a new government model.

The key point in this kind of management is the absolute absence of any hierarchy. Being a leader is just a temporary task in a team, leaders do not have power over the others and they do not control them, therefore promoting people cannot be used as a reward. A new rewarding system has to be implemented for motivating and evaluating the employees based on their knowledge, experience, abilities and on the work they have done for the organization.

The members of these management or government teams have to be carefully selected. The election systems used in democratic countries are not the best for this purpose. The way companies are recruiting the employees and leaders is much better. The members of the government shall be recruited using modern human resource methodology. It can be combined with some kind of election where people can recommend someone or override the decision of the HR team to remove someone from the government. The goal is to have the right person for all positions since people are the most efficient when they are doing a job best fitting to their knowledge, abilities, and career goals.

To make this new management system work, people have to change. For implementing the model, a new organization shall be created for adapting and developing the team management model and educating people at all over the world. The governance model, the basic law and the current political system of the countries can only be changed slowly with many compromises. On the other hand, the international organizations of these governments failed in solving the international conflicts and global challenges. What is currently missing is an international, worldwide organization of those, who want to live in a better world.

Let's create a new non-profit organization or foundation, which is independent of nations, countries, and governments. Its members would be people from all over the world who accept the basic values and rules of this community and live according to them. This organization shall start with science and education. The first steps of establishing the organization should be collecting the leading scientists, engineers, and teachers of the world, creating the best educational program and teaching materials, training teachers how to use them, and building schools for children and adults as well. The goal is to make people equal by giving the same chance for everybody to learn and develop their abilities. Applying the team management model and having a lot of highly educated people on board, this organization will have the power to solve the challenges of the world, creating spin-off companies for utilizing the new ideas, and providing consultation services for companies and governments to adopt the team management model, the education system and the laws of the organization.

Global Foundation for People and Education (GFPE) is the name used here for this organization. Some more details and ideas of the Team Management, the education and organization of the GFPE will be discussed in this blog. Feel free to read, and let's make it happen.

Nem jó a kérdés: demokrácia működik. A baj az, hogy nincs demokrácia. A demokrácia alapja, hogy minden ember egyenlő, és egyforma jogokkal és esélyekkel élheti az életét. Ez azonban még a legdemokratikusabb országokban sincs így.

A mai világban mindenhol egy hierarchikus vezetési modellt használunk. Vezetőket választunk vagy jelölünk ki, és többszintű bonyolult management struktúrákat alakítunk ki. Az emberek elfogadják ezt a rendszert, tisztelik a vezetőket, akik elvárják, hogy beosztottak ellentmondás nélkül teljesítsék az utasításokat. Mindenkinek az a célja, hogy ebben a rendszerben feljebb jusson, mert ez az egyetlen elismert módja az előrejutásnak és az elismerésnek. Van ahol ez a rendszer jól működik, van ahol szükség is van rá, de a legkevésbé sem demokratikus. Ha a beosztottak magasan képzett emberek, akkor nem is szükséges. Mindenki tudja, hogy mi a dolga, az embereknek nincs szükségük folyamatos irányításra ellenőrzésre, elég feladatot és felelősséget adni nekik, esetleg valahogyan motiválni őket.

Ugyanakkor a hagyományos hierarchikus rendszerben az lesz vezető, aki az akar lenni, akinek megvannak azok a képességei amire szükség van mások irányításához, ezeket tudatosan fejleszti, és tesz azért, hogy ezt a főnökei elismerjék. Ez bizonyos mértékig rendben is van, csakhogy ezek nem azok a képességek, amire a jó döntések meghozatalához szükség van. A hierarchia kontra-szelektál. Azok jutnak feljebb, akik kiszolgálják a rendszert és nem azok, akik jobbá tudják tenni azt.

Így van ez a politikában is. Vezetőket választunk, hatalommal ruházzuk fel őket, és azt várjuk, hogy majd jól, a mi érdekeinket képviselve fognak döntéseket hozni. Régen mindez még működhetett, de ma már a világ túl gyors és túl bonyolult ehhez:

• Nem várhatjuk egyetlen embertől (képviselőtől, elnöktől, főnöktől), hogy mindenhez értsen, minden kérdésben megalapozott döntést tudjon hozni.
• A képviselők sem tudják a választók érdekeit képviselni, mert a választók érdekei különböznek. Bármilyen döntést is hozunk lesznek akiknek az rossz, és lesznek akiknek jó.
• A vezetők kiválasztását a választókra bízzuk, akik nem rendelkeznek sem a kiválasztáshoz szükséges tapasztalattal, sem az döntéshez szükséges információval. A választók legtöbbször nem is ismerik a jelöltet. Idejük sincs rá, hogy tájékozódjanak, csak azt látják, amit a jelölt és a média láttatni akar velük. Képviselő vagy politikus viszont bárkiből lehet, ha elég népszerű.

Ugyan úgy, ahogy a hierarchia, a választási rendszer is kontra-szelektál. Igazán tehetséges, tisztességes embernek eszébe se jut, hogy politikai pályára lépjen, hiszen a feladat eleve reménytelen. Olyan emberek kezébe kerül a vezetés, akik tudják manipulálni a választókat, népszerű ígéreteket tesznek, és bármire képesek a hatalomért. Másrészt a demokratikus politikai rendszerek nem fejlődnek elég gyorsan. Lemaradnak a világhoz képest, lassúak, bürokratikusak, nem képesek reagálni a kihívásokra (menekültválság). Akik viszont hatalomra kerültek, igyekeznek megtartani a hatalmukat, és a saját javukra felhasználni azt.

Fel kellene ismernünk, hogy a demokráciát a jól megalkotott törvények, a független és valóban működő bíróság, ügyészség és rendőrség, a nyilvánosság, azaz a fékek és ellensúlyok rendszere biztosítja. Nem a választások, és nem a politikusok. Azok a cégek és országok, ahol a dolgok „jól” mennek nem, vagy legalábbis nem csak, a hierarchikus vezetési modellt követik, hanem a politikusokat támogató szakértő team-ek hozzák a valódi döntéseket. A hierarchia még megvan, de a vezetők teameket, bizottságokat hoznak létre, ahol mérlegelik és alaposan átgondolják az érveket és az ellenérveket is, és igyekeznek megtalálni a legjobb megoldást, kompromisszumot.

 A megoldás egy új vezetési modell a Team Management lehet ami kiküszöböli ezeket a problémákat:

• A Team Management rendszerben gyakorlatilag nincs hierarchia és nem a hierarchiában való feljebb jutással motiváljuk az embereket.

• A vezetési feladatokat szét kell osztani. Különböző managment feladatokat különböző emberek, teamek látják el.

• A vezetőket, illetve a managment teamek tagjait modern HR módszerekkel kell megkeresni és kiválasztani. Nagyon fontos, hogy minden pozícióba a megfelelő személy kerüljön.

• Az embereknek szabadságra van szükségük a munkájukban, és felelősnek kell lenniük a döntéseikért, ugyanakkor olyan körülményeket kell teremtenünk, ami támogatja és segíti a kreatív munkát.

• A szervezetnek folyamatosan figyelni kell a tagjait: követni a munkájukat, a fejlődésüket és folyamatosan képezni, tanítani, értékelni kell mindenkit. Szükség van egy új rendszerre, amivel az embereket motiválni tudjuk, ami az egyéni munkájukat és fejlődésüket ismeri el bármely területen dolgoznak is. Ne a hierarchia legyen az egyetlen módja az előrejutásnak!

Az emberiség az őskor óta mindenhol hierarchikus rendszereket használ. A politikában, a vállalat irányításban, az egyházakban. Ugyanakkor ennek a hierarchiának egyszerre több, sokszor egymásnak ellentmondó, célja és feladata van: a döntéshozatal, a beosztottak irányítása, a munka és a feladatok szétosztása, az emberek jutalmazása és motiválása (karrier), és a vezetők kiválasztása. Ez túl sok. Az érvényesülés egyetlen útja, ha a hierarchiában minél feljebb jutunk és minél nagyobb hatalomra próbálunk szert tenni. Sajnálatos módon ahhoz, hogy feljebb jussunk nem azokra a képességekre van szükség, ami a döntéshozatalhoz vagy az emberek vezetéséhez szükséges.

Ez a hierarchikus modell teljesen beleégett az emberek és a társadalom tudatába. Még a legdemokratikusabb országokban is vezetőket választunk, és hatalmat adunk a kezükbe. Ahhoz, hogy ezt megváltoztassuk nem csupán egy új vezetési modellre van szükség, de meg kell változtatnunk az embereket és a társadalmat is.

Van azonban más vállalatirányítási modell is, a Team Management, amit már évek óta sikereresen használnak nagyvállalatoknál, talán nem tudatosan, de én azt gondolom, hogy ez a nagyvállalatok sikerének a kulcsa. A probléma az, hogy egy ember, a szervezet vezetője, nem tud minden területen tájékozott lenni, nem tud mindent egyedül átlátni, ezért nem is tud mindig jó döntéseket hozni. Ezért a vezetési feladatokat szét kell osztani, és minden ilyen feladatot olyan teamekre kell bízni, akik annak a területnek a szakértői, és a leginkább alkalmasak arra, hogy megtalálják a legjobb megoldást. Ez a vezetési modell nem csak a nagyvállalatok számára hasznos, de átalakíthatná az államigazgatási és a politikai rendszert is.

A Team Management lényege, hogy nincs hierarchia. A vezetési és a döntési feladatokat szét kell osztani, és teameket kell létrehozni ezeknek a feladatoknak az ellátására. Vezetőnek lenni egy feladat, ami nem tart örökké, és nem jelent hatalmat a többiek fölött. Mivel nincs hierarchia nem lehet az embereket előléptetéssel jutalmazni. Ezért egy teljesen új rendszerre van szükség amivel az embereket jutalmazni, motiválni, és értékelni lehet.

A managment teamek vagy a kormány tagjainak kiválasztása a demokrácia és egy jól működő rendszer kulcsa. Nagy tapasztalatra, gyakorlatra és hozzáértésre van szükség ahhoz, hogy minden pozícióba hozzáértő, rátermett szakembereket tudjunk keresni. A demokratikus országokban a vezetőket választjuk, de a választók nem rendelkeznek ezzel a tudással, ezért ez a módszer teljesen alkalmatlan arra, hogy megtaláljuk a megfelelő embereket. A nagyvállalatoknál alkalmazott módszerek sokkal jobbak. A kormány tagjait és egy ország vezetőit is modern HR módszerekkel kellene felkutatni. Lehet ezt valamilyen formában választásokkal ötvözni, ahol az emberek ajánlhatnak valakit vagy felülbírálhatják a HR team döntését, de ettől függetlenül minden jelöltnek át kell esnie a felvételi vizsgákon és teszteken, és csak akkor kerülhet be valaki a kormányba, ha megfelelt. A cél, hogy minden pozícióba hozzáértő és rátermett embereket találjunk, akiknek megvan a szükséges tudása és gyakorlata, és az adott feladat megfelel a céljaiknak és képességeiknek is.

Ahhoz, hogy a Team Management működhessen és leválthassa a jelenlegi politikai rendszert az embereknek is változniuk, fejlődniük kell. Ennek az új rendszernek a megvalósításához egy új szervezetre van szükség, amely egyrészt kifejleszti és alkalmazza a Team Managment módszert, másrészt tanítja és neveli az embereket a világon mindenhol. A a törvényeket és a meglévő politikai rendszert csak lassan és kompromisszumok árán lehet megváltoztatni. A nagy nemzetközi szervezetek melyeket az országok vezetői hoztak létre nem bizonyultak hatékony eszköznek a béke és a demokrácia védelmében. Ami mind a mai napig hiányzik az egy olyan nagy nemzetközi szervezet, amelynek az emberek a tagjai, azok akik egy jobb világban szeretnének élni.

Létre kell hoznunk egy szervezetet vagy alapítványt, amely független a politikai rendszertől, kormányoktól, és egyházaktól, aminek bárki a tagja lehet, aki elfogadja a szervezet értékrendjét és szabályait, és ezeknek megfelelően éli az életét. Ennek a szervezetnek az első és legfontosabb feladata a tudomány népszerűsítése és az emberek tanítása, nevelése. Össze kell gyűjteni a világ vezető tudósait, mérnökeit és tanárait, ki kell dolgozni egy forradalmian új oktatási rendszert, megtanítani a tanárokat, hogy hogyan tudják ezt alkalmazni, iskolákat kell építeni gyerekek és felnőttek számára egyaránt. Az emberek akkor lesznek egyenlőek, ha mindenkinek egyformán lesz esélye, hogy tanuljon és a képességeinek leginkább megfelelő oktatásban részesüljön. Úgy is mondhatnám, hogy tudományt kell a XXI. század vezető vallásává tennünk.

Ez a blog azért született, hogy a Team Managmenttel, az oktatással, és ezzel szervezettel (Global Foundation for People and Education, GFPE) kapcsolatos gondolatokat megosszam az olvasókkal. Ez az az út, amit követnünk kell, ha meg akarjuk érni a XXII századot is.

 Tegnap egy baráti társaságban valaki lelkesen mesélte, hogy hallott egy TED előadást, ahol valaki arról beszélt, hogy amikor a mosdóban megtöröljük a kezünket, akkor csak egy papírtörlőt használjunk. Mindenkinek nagyon tetszett az ötlet és nagyon elismerően beszéltek az előadóról, hogy milyen szép és nemes cselekedet, hogy időt és energiát nem kímélve próbálja erre rávenni az embereket. Aztán elindultam haza és az úton elkezdtem gondolkodni. A papírtörlő valószínűleg újrafelhasznált (recycled) papírból készül és mivel a kukába csak papírtörlőt dobunk, vissza is kerül a papírgyárba, ahol megint papírtörlő lesz belőle.

Ugyanakkor az emberek járnak vásárolni. Van aki minden nap, van aki minden héten. Veszünk kenyeret, sajtot, felvágottat, gyümölcsöt. Mindent külön-külön kis zacskóba teszünk, majd a pénztárnál veszünk egy egyszer használatos szatyrot is amiben mindezt kivisszük a kocsihoz. Otthon aztán ez a rengeteg csomagoló anyag mind megy a kukába, sokszor nem is a szelektív gyűjtőbe, hanem a sima szemétbe. Mindközül talán az előre csomagolt védőgázas sajtok és felvágottak a legrosszabbak.

Ugyanakkor minden háztartásban tele van a szekrény jobbnál jobb légmentesen záródó műanyagdobozzal. Amikor hazaérünk a vásárlásból rendszerint át is pakoljuk a szerzeményeket ezekbe a dobozokba. De akkor miért nem visszük magunkkal a dobozt a boltba, és kérjük meg az eladót, hogy abba tegye a felvágottat, sajtot, vagy a gyümölcsöt? Ezzel tényleg megspórolhatnánk egy csomó műanyag szemetet a legrosszabb fajtából. Sőt, szerintem a dobozt a boltban fel is tölthetnék védőgázzal. Nem hiszem, hogy megoldhatatlan probléma lenne ehhez egy szelepet tenni a dobozra, és egy gázpalackot tartani a pult alatt.

De nézzünk kicsit körül a bevásárló szatyorban. Ott vannak a finom édességek: csoki, bonbon, müzliszelet. Mindegyik egyenként be van csomagolva és egy dobozban van 10-20 darab egy kis műanyag tálcában, nehogy összekeveredjenek. Már ez is elég sok szemét, de biztos látták már az árufeltöltőket, akik egy raklapon hatalmas papírdobozokból kisebb dobozokat vesznek elő, amiben aztán az a doboz van, amit végül a polcra tesznek. Ehhez képest a matrjoska babák sehol sincsenek. Érdemes lenne kiszámolni, hogy egy darab bonbonhoz vagy konyakos meggyhez mennyi csomagolóanyagot használunk el. Szerintem sokkal több szemetet gyártunk így mint a kéztörlővel a mosdóban.

A legtöbb ember azt gondolja, hogy ez van. Erről aztán végképp nem mi tehetünk, igaz? Szerintem viszont nagyon is. Egyrészt közülünk kerülnek ki azok az emberek is, akik a csomagoló eszközöket tervezik. Ők nagyon sokat tudnának ezen változtatni újrafelhasználható dobozokkal, és lehetőleg műanyag mentes csomagolással. De mi, vásárlók is választhatjuk azt a terméket, ami kevesebb, környezetbarátabb csomagolóanyagot tartalmaz, és vihetjük magunkkal a dobozokat és szatyrokat a boltba, amikor vásárolni indulunk.

Van egy régi hegymászó mondás: “take nothing but photographs, leave nothing but footprints” (Native American, Chief Seattle, 1854), amit nem csak a hegyekben, de a mindennapi életben is alkalmaznunk kellene. Mindenki azt szeretné, hogy a világ megmaradjon zöldnek, tisztának, érintetlennek. Mindenki jobban szeretne egy erdő szélén a patakparton álló kis házban lakni, és nem egy tízemeletes panelházban kilátással a szomszédos szeméttelepre. Azt is mindenki tudja, hogy ez rajtunk múlik. Bármit teszünk is, azzal hatással vagyunk a környezetünkre, van amivel kevésbé, és van amivel jobban. Tudnunk kellene, mi az amivel ártunk, és tennünk kellene azért, hogy minél kevesebb kárt okozzunk. Mindenkinek, minden nap, minden egyes döntéssel.

A környezetvédelem mára divatossá vált. Felkapunk egy-két dolgot, ráfogjuk, hogy környezetszennyező, majd mint aki jól végezte dolgát, hátradőlünk, és a másik kezünkkel csinálunk valami mást, ami sokkal többet árt. Papírmentes világ, használj kevesebb vizet, használd a lépcsőt a lift helyett, cseréld le az energiapazarló izzószálas villanykörtét, járj biciklivel. Belegondolt valaki, hogy ez valóban ér-e valamit? Pedig közben rengeteget tehetnénk ott, ahol eszünkbe sem jut.

Igen, tesz egy keveset a környezetvédelemért a kormány, meg a nagyvállalatok, de csak azért, mert mi, emberek ezt fontosnak tartjuk. A politikusok azért tesznek úgy, mintha foglalkoznának a környezetvédelemmel mert ezzel akarják megnyerni a választóikat, a vállalatok pedig azért mert ezzel akarják megnyerni a vásárlóikat. Ők csak a profitban érdekeltek, és a természetvédelem drága mulatság. Nekünk kell, hogy fontos legyen, mi tudunk csak tenni érte, és mi tudjuk éreztetni a cégekkel és a hatalommal, hogy ez fontos.

Olyan megoldásokat kell keresnünk, amit meg is tudunk valósítani! Szép álom, hogy mindenki járjon elektromos autóval, de sajnos nem kapni a boltban. Majd egyszer lehet, de addig is tenni kell valamit. Nem várhatjuk sem a politikusoktól, sem a cégektől, hogy ők oldjanak meg mindent. Szép lassan biztos rá tudjuk venni őket, de nem hiszem, hogy van annyi időnk. Én olyan megoldásokat szeretnék találni, amiket itt és most meg tudunk valósítani. Amihez nem kell más, csak néhány jó ötlet, összefogás, és lehetőleg nem túl sok pénz.

Előre is elnézést, de sok esetben nem értek egyet a megszokott környezetvédelmi trendekkel. Valamiért nagyon szeretjük őket, pedig nem mindig igazán hatásosak. Itt van például a hagyományos, izzószálas villanykörte esete, amit még be is tiltottak, mert kicsi a hatásfoka. Használjunk helyette kompakt fénycsövet, ami sokkal drágább, és elég sok veszélyes anyag van benne, nem is világít olyan jól, és elég hamar tönkremegy. Igen ám, de a hagyományos villanykörte által elhasznált energia fűti a szobát: a világítás szempontjából ez veszteség, de amit a világításon veszítünk, azt megspóroljuk a fűtésen.

A másik kedvenc példám a papírmentes világ. Használjunk kevesebb papírt, hogy ne kelljen kivágni az erdőket! Csakhogy ez pont fordítva van. A fát nem találjuk, hol van már az az idő, amikor kimentünk az erdőbe egy kis fáért, ha kellett. Nem, a fát termeljük, ha több fára van szükség, akkor több erdőt fogunk ültetni, hogy ki tudjuk elégíteni a keresletet. Tehát ha több papírt használunk, akkor több lesz az erdő. Szóval legközelebb bátran kérjünk papírzacskót a boltban a műanyag szatyor helyett és kezdjünk el rendszerben gondolkodni!

Az atomerőmű hívei minden bizonnyal meg tudják indokolni miért is van szükségünk Paks 2-re. Bevallom nekem nem sikerült. Bárhogy próbálkozom, nekem mindig az ellenkezője jön ki.

Azt már sokan leírták, hogy olcsó vagy gazdaságos biztosan nem lesz. A legfontosabb érv az atomerőmű mellett, hogy csak így tudjuk saját forrásból biztosítani az ország energiaellátását. Igaz, az áram már hazai lesz, csak a fűtőelemeket kell importálni és kiégett fűtőelemeket is vissza kell szállítani Oroszországba. Azaz az ország energiaellátása (tekintettel arra, hogy a gáz és az olaj is Oroszországból jön) továbbra is döntő többségben az oroszok kezében marad. Én ezt nem nevezném független, saját forrásnak.

A másik nagy előnye az atomerőműnek, hogy folyamatosan üzemel. Akár kell akár nem, lesz áram. Ezzel szemben az teljesen kiszámíthatatlan, hogy mikor fog sütni a nap. Akárhogy is nézem az energia termelés és felhasználás nincs szinkronban. Valahogy mindenképpen meg kell oldani a termelés és a fogyasztás összehangolását. A probléma többé kevésbé ugyanaz az atomerőművek és napelemek esetén.

Stratégiai szempontból sem tűnik jó ötletnek egy erősen központi energiaellátó rendszer. Elég elvágni a drótot az erőmű mellett és a fél országban megáll az élet. Ráadásul gyakorlatilag egy atombombát telepítünk az ország közepére, és Putyin elvtárs kezébe adjuk a detonátor gombját.

De legalább egy megbízható, robusztus, jól bevált erőművet veszünk. Egy hasonlót talán már építettek valahol. Egyébként is az orosz ipar a legtöbb területen kiemelkedő minőségű termékekkel árasztja el a világot. Gondoljunk csak a Lada Niva kiváló terepjáró képességeire, vagy a ..., hmm, más nem jut az eszembe. Nekem egyébként volt Nivám egy pár évig, de eladtam, mert az országúton használhatatlan, terepen meg jobb a traktor. A kormány viszont előszeretettel vásárol orosz autókat. Szép nagy fekete volgák, kékre festett 1200 Ladák a rendőrségnél. Ja az már régen volt ...

Viszont az atomerőmű legalább biztonságos. A csernobili baleset, vagy ami Japánban történt ritkaságnak számít. Nálunk ilyesmi elő se fordulhat. Bezzeg a napelemek bármikor a fejünkre eshetnek. De most komolyan. Belegondolt valaki, hogy Paks az ország közepe? Egy csernobili balesethez hasonló az egész országot lakhatatlanná teszi!

De ha valaki még mindig úgy gondolja, hogy a Paks2 beruházásra tényleg szükség van, akkor van még egy kérdés, amiről még sehol sem olvastam. Miért hitelből? Ott van Paks1, ami már évtizedek óta működik és az ország villamosenergia ellátásának több mint 50%-át adja. Gyakorlatilag ingyen, hiszen az atomerőmű legnagyobb költsége az építése, és azt már rég kifizettük. Ha egy kicsit is megéri atomerőművet építeni, akkor miért nem Paks1 nyereségéből építjük? Mi köze mindehhez a államnak és nekünk? Ez egy vállalkozás, úgy hívják MVM Zrt., Paks2 az ő dolguk, építsék meg ők Paks1 árbevételéből.

De a legjobb az lenne, ha ezt az egészet inkább újragondolnánk ...

Ha én politikus lennék, és indulnék a választásokon, akkor a legfontosabb üzenet, amit eljuttatnék a választókhoz az lenne, hogy akit megválasztanak az valóban megtartja amit ígért, valóban az ország és az emberek érdekeit fogja szem előtt tartani, és minden fontos pozícióba hozzáértő, rátermett embereket fog keresni.

Nagyon itt lenne az ideje a kormányváltásnak. Eddig is épp elég rossz döntést hoztak és épp elég pénzt szórtak el. Viszont az a baj, hogy ha így mennek tovább a dolgok, újra meg fogjuk őket választani, és ezzel elfogadjuk, jóváhagyjuk a politikájukat. Ha megnyerik a választásokat azt fogják gondolni, hogy minden amit eddig tettek az helyes, az embereknek ez kell, és újabb négy év múlva már nem lesz miről szavazni, már ha lesznek még egyáltalán választások.

Mindenki a nagy ellenzéki összefogásra vár, és ez most nagyon úgy néz ki, hogy nem jön össze. Sajnos ez az ötlet eleve halálra van ítélve. A politikusok a saját pártjuk érdekeit tartják szem előtt, érvényesülni akarnak, és összefogás ezzel teljesen ellentétes. Másrészt az összefogást pont az öregek, a régi pártok kezdeményezték, akikkel csak csöbörből vödörbe kerülünk. Új emberekre van szükség a parlamentben, nem az egyszer már leszerepelt régi bandára. Én az összefogást úgy tudnám elképzelni, hogy a kis pártok (LMP, Momentum, Együtt, Párbeszéd) fognak össze és indulnak együtt a választásokon, a többiek (MSZP, DK, Jobbik) pedig visszalépnek a javukra, azaz nem indulnak és arra biztatják a szavazóikat, hogy a kis pártokra koalíciójára szavazzanak. Szép gondolat, de nyilván ez se fog megvalósulni.

Szóval nekünk, választóknak kell megoldani a problémát. El kell mennünk szavazni, rá kell beszélnünk mindenkit, hogy menjen el szavazni, és meg kell győznünk rokonainkat, barátainkat, üzletfeleinket, és az ellenségeinket, hogy NE szavazzanak a Fideszre. Ha senki sem szavaz a rájuk, be sem jutnak a parlamentbe. Ez sajnos nem könnyű, de nincs más esélyünk. Össze kell szednünk az érveket, amivel meg tudjuk győzni a Fidesz szavazókat, oda kell mennünk hozzájuk, és fel kell nyitnunk a szemüket! Nekünk, választóknak! Nem a pártoknak.

Mivel lehet meggyőzni az embereket? Mindenkit mással, de azzal nem, hogy szidjuk a Fideszt és a politikusokat. Azzal sem, hogy majd mi jól elszámoltatunk mindenkit, mert nagyon sokan benne vannak a mutyiban. Mindenkinek személyre szabott érvet kell találni, valamit ami fontos neki, valamit amivel át lehet törni a hazugságok hálóját.

Nyugdíjasok, akiknek a kormány most nagyon igyekszik a kedvében járni, és apró ajándékokkal (Erzsébet utalvány, nyugdíjprémium) megnyerni őket, miközben emelkedett a foglalkoztatottság is és az átlagfizetések (és ezzel a nyugdíjkassza bevételei) 13%-kal nőttek. Mennyi volt a nyugdíjemelés?

A demokrácia egyik alapelve, hogy nem szabad hagyni, hogy ugyanazok az emberek maradjanak hatalmon. Ezért lehet az amerikai egyesült államok elnökét is csak egyszer újraválasztani. Ez önmagában is elegendő érv, hogy ne szavazzunk a Fideszre.

Még ha mindent remekül csinálnának, akkor talán, de amihez hozzányúlnak, abból csak baj lesz. Paks2, metró felújítás, választási törvény, földtörvény, oktatási rendszer, egészségügy, olimpia. Hibás, átgondolatlan döntések sorozata, és hiába mondja mindenki, hogy nem lesz jó, csak akkor fogadják el a kritikát, amikor már teljesen nyilvánvaló, hogy lehetetlen végigcsinálni (olimpia).

Az egyik ellenérv, hogy jó rendben, ne a Fideszre, de akkor kire? Bárkire, náluk mindenki csak jobb lesz. Egyrészt sem a politikusok irányítják az országot, hanem a tanácsadóik és a minisztériumban dolgozók, akik előkészítik a döntéseket, és megfogalmazzák a törvényeket. A legjobb, ha a politikusok ebbe nem nagyon szólnak bele, mert nem értenek hozzá. Másrészt a legfontosabb, hogy az ország vezetői tisztességes, becsületes emberek legyenek, akikre mindenki felnéz, akiket példaként állíthatunk az emberek elé, akik nem hazudnak, és vállalják a felelősséget a tetteikért.